praha

az este teste : az áldozat vigaszai : baj van : diend : disco : féltő : feminista rock : fényévnyire a valóságtól : fulladt erotika : ha olyan lennél : hét tourista : hianyzol : kergetőző : kettesbe feledve : lélekbulvár : liftes : mozdul : pakk a Holdra : passió passzió : rita : romantikába zár az élet : tévé : szving : űrből loptam

az áldozat vigaszai

Embert ölök, hogy ember lehessek,
mert mi embertelenek
úgyse tennénk ki ketten egyet.

Rád lövök, hogy rám ne nőhessenek
világ gazai,
lojál kárhozat bujdosó igazai.

Hát nézd csak! Kész a kép!
Neked, a halottnak is túl szép,
s míg torodon kacsintasz rám büszkén,
részeg föld egyensúlyoz tüskén.

Építek neked egy templomot majd!
Tortúrád lesz a közepén.
Oda járunk majd minden este,
a Világ meg Te meg Én.
S míg elrebegünk érted egy kóbor imát
Te sírva nézed ezt napszemüvegen át.

vissza

az este teste

Éjjel félholtra gázoltak
mikor ünnepelni mentem.
Itt az árokban csak megy
pokrócról álmodom.
Hova tűntek az barátok kik
jóban-rosszban - mondván -
folyvást csüngtek vállamon?

S most mellettem az este teste
itt fekszik vörösre festve
magát izgatta tüzesre
míg fűben nyomomat kereste

Most újból kihív az útra
a nő ki az előbb elütött
én meg mint fák tűz elé
a hűs aszfaltra kiülök.
Ő bepattan az autóba
és hátratolat kissé
majd bordám válik tüdőmben
ezer meg egy késsé

S most fölöttem az este teste
áll itt vörösre festve
magát izgatta tüzesre
míg a pillanatot kereste.

Hát megvagyok-megvagyok
míg lelkem testem alatt bujkál
A nő meg ott úttestre vetve
két mosoly közt maszturbál
Ijedtében futott majd el
Mikor egy hangot meghallott
mert belenézett a tükörbe és
megijesztette a visszhangot

S most fölöttem az este teste
áll itt vörösre festve
magát izgatta tüzesre
míg a pillanatot kereste.

Egy út vezet hazafelé
az is félelmetes,
bár amit az árny itt megfest
az csak képletes.
Mászóka ez reggel
éjjel rácsos ablak
ami mögött csúnya arcú
gyerekek vicsorognak.

S most mögöttem az este teste
követ már vörösre festve
magát izgatta tüzesre
míg az esetet kileste.

vissza

baj van

Megírtam a BRAVO -nak az összes problémám,
hogy a nemi élet erdejében nem tudom mi vár rám.
Megkérdeztem hogyan kell Nikkártert szeretni
és hogy merre kell hosszú vastag dolgokat keresni

Baj van az emeleten
Csaj van a kereveten
Haj van a tenyereden
Vaj van a fejeteken

Megírtam a BRAVO -nak az összes problémám,
hogy a tesitanár pedofil és folyton molesztál.
Megkérdeztem hogyan kell nyolc évessel lenni
és hogy melyik lyukon kell kezemet nadrágjába tenni

Megírtam a csajomnak az összes problémám,
hogy maszturbálás közben nem tud semmi hatni rám.
Megkérdeztem ráér-e a hétvégén szeretni,
de ő egyenlőre nem tud járókájából kikelni

vissza

diend

Azt hiszem, hogy meghúztam az utolsó vonalat
Azt hiszem, hogy megrajzoltam az utolsó falat
Azt hiszem, hogy túlfeszítettem Ariadné fonalát
Azt hiszem, hogy kikérték már az utolsó vacsorát
Nekem

Azt hiszem, hogy kijártam mi rendeltetve volt
Azt hiszem, míg nem figyeltem fémpénz lett a Hold
Ruháimból esténként molyfelhő csaphat fel
S dervistáncom leráz mindent ami már nem érdekel

Azt hiszem, hogy fáradt lelkem lassan élni tér
Azt hiszem, hogy tested olyan mint a kibelezett kenyér
Azt hiszem, hogy odaértem, mielőtt már vége volt
Azt hiszem, hogy befutottam, mielőtt bezárt a bolt
Hozzád

vissza

DISCO

Összezárult ajka közül
Még azt kivettem
Hogy a renomémat őnála
Már végleg ellőttem

S táncba hívott kézen fogva
Mint az a két lány
Akikkel váltva töltöttem el
Az utolsó éjszakám

S azt súgtam:
Szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek,
Szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek,
s láttam ez tetszik neki,
s nyakamat a markába tettem, míg nyelvemet ízleli

Élőnek tettettem magam a
Bizottság előtt
Mert felállva tapsolták tetteim
Meg ott a résztvevők

Lilult arccal s vörös szemmel
Hamisan kacsintottam,
A lányra akire életemben
Utólszor gondoltam

S úgy suttogtam:
Szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek,
Szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek,
és szerettem százszor,
szerettem mind az ezret mind milliárdszor

vissza

Féltő

Rajta nagy seb múlik
A kért idő meggyógyít
Kérhető vallomás
Nézhető ránc rándulás

Hely, amit kértél
Lassan meztelen
Perc, mit ítéltél
Nagyjából szenvtelen

Testeket, hogy kér-e még
Rejtjelet, hogy ért-e még
Néha fáj, majd meglakol
Rajta áll, csak elpakol

Agy, amit szívtál
Sekély és parttalan
Nyelv, amit rágtál
Úgyis már rejtve van

vissza

feminista rock II.

Ma éjjel halva találták a
halált.
Infarktus, mondták
döntötte le az élők királyát
Ruháit, fétisként
hordják ma is a vénasszonyok
romló húsát orrukban hordják
még ma is a szemtanúk

A parlament is összeült
a hirtelen esemény kapcsán
hogy új halált nevezzen ki
uralkodni a tortúrán
Tanár jogász, orvos és közgazdász
a jelöltek közt az első sorban
kőműves fodrász, dokkmunkás és kaszás is
szóba jött, de csak utolsónak

Visítva maguk előtt tolva az összes nőt
térre gyűlnek az emancipáltak
Jelszavuk élet,
ha halált nők ítélnek,
szavazz Te is a wimin pártra
Mindenki a gyűlésre siet,
de egy tiszt a tömegbe lövet
s a femin vezért el is találják
Ő lassan a földre esik,
száz hang egyszerre visít
s a gyilkos katonát bilincsbe zárják

S mert a nő halál után halt
utódja belőle lesz majd
a femin vezér lassan emelkedik
A tömeg körülállja, nevét kiabálja,
de ő kezével gyors csöndet legyint
Egy férfi a földre omlik,
majd egy másik utána omlik,
s sorba hullnak el a hími testek
A nők zavarba esnek,
élő kant keresgetnek,
hogy szerethessenek utólszor egyet

vissza

Fényévnyire a valóságtól

medvék csak az álmaidban jöttek -
miért nézel hátra minden sarkon,
mikor versenyt futsz a depresszióddal
az élet-halál tengerparton?

a pillantások kivágták
az összes fát, jó hangulatod mezsgyéjén
felnézel, és nem ül senki a Holdon
hol tegnap Te meg én

én fejvesztve rohanok a társad után
mert nem hallja hangom a pillanatnyi zajban
üvöltök: találtam még egy doboznyi tűt
szexuális szénakazalodban

de téged fényévnyire a valóságtól
már vasalt csizmákban várnak
s ha nem leszel jó az se baj
mert majd külön cellába zárnak

vissza

fulladt erotika

Megmártóznék benned
Arcomra festeném vízióidat
Ritmusos nyögésed fülemben,
Ez a csípőmetronóm mozgat.

S míg lábaddal nyúzod hátamról a bőrt
A lepedőt körmöddel százzá hasítottad
Ritmusos nyögésed fülemben
Ez a csípőmetronóm mozgat

S ha már végtelen sebesség sem elég
S nem fáj, ha körmöd alá tüzes vasat nyomnak,
Halkuló nyögésed fülemben,
S izzadt ölelésed megnyugtat.

vissza

ha olyan lennél

ha olyan lennél, mint az élet
mint az életed mielőtt nem remélted
ha olyan lennél mint a vigasz
mint melleden nikotintapasz

ha olyan lennél mint a végzet
asszonyával töltött kis nemi élet
ha olyan lennél mint egy másnapos mulatság
hajnalában az izzó szemek

hogyha olyan lennél
mint az élet volt a halál előtt
ha olyat tennél minden éjjel
mint az összes felmenőd

vissza

hét tourista

én vagyok a Te embered!
lopkodod rólam a képeket
elásnád inkább testem porát
minthogy lásd hogy más ölel át

én vagyok a Te zsánered!
házam előtt sok nő hempereg
Te is ott fekszel a sok között
de nincs az egészhez semmi közöd

utad tőlem diszkóba vezet
ha nem szeretlek hát nem szeretsz
hátad mögött hét turista
gondolod jó lennél szendvicsben trapista

angyal vagy, de réveteg
csak törve ismered a németet
hátad mögött hét turista
s csak Te vagy köztük nudista

arcodat sárba temetted
feneked az égnek mered
hátad mögött hét turista
s már szégyelled, hogy Te lettél a nudista

vissza

hiányzol

Hiányzol, mint halaimnak a szárított bolha reggelente,
én csak ülök itt és hallgatom az Ave Mariát,
és közben kinyílik a fotóalbum és egy virág nő ki
az arcodból és betölti a szobát a szemeiden át. . .
Már be is töltötték a rózsák a házat,
egy tüske szúrja a szívem, de nem fekszem arrébb,
nehéz rajta a fájdalom, de túlélni szép
és különben is a gyógyszer hat kicsit még.

Hiányzol, mint tévémnek a dallasz mostanában,
Ő most csak itt fekszik és folyton Orbán Viktort áraszt,
én meg unalmamban előveszem a mai újságot
és megfestem az elnök mellé az egész Tisztelt Házat.
Most is itt lenne a helyed mellettem,
de te elrepültél, mint Nils Holgerson a vadludakon,
utánad indultam a motoros csirkémen,
de gondoltam inkább itthon hagyom.

Hiányzol, mint a fűnek a kettőnk súlya mostanában.
Én csak próbálok használni egy kávéautomatát,
de közben kinyílik egy bicska a hátam mögött
és meghiúsítja a tervem a szívemen át.
Már el is öntötte a vérem a lábam,
a penge szúrja a szívem, de nem teszek semmit,
Elkészült a kávém és megkaptam az apróm,
de késő lenne most már elfogyasztani.

Hiányzol, mint halaimnak a szárított bolha reggelente
én csak ülök itt és hallgatom az Ave Mariát,
és közben kinyílik a fotóalbum és egy virág nő ki
az arcodból és betölti a szobát a szemeiden át. . .
Már be is töltötték a rózsák a házat,
egy tüske szúrja a szívem, de nem fekszem arrébb
nehéz rajta a fájdalom, de túlélni szép
és különben is a gyógyszer hat kicsit még.

vissza

kergetőző

A fejgépet a testére tette és
nótázni kezdett a világnak.
Gramofonból szólt a dallam,
a zenészek még kivárnak.
És amikor felcsendült
az első lassú induló,
onnantól lett az egész
olyannyira megható . . .

S közben tangó szól a sarokból
de te nem hallod a csajodtól mert
ölelgeted ott a gumianyukát mert
az ujjára húznál ezüst karikát

A melleit a kezébe vette és
dalolni kezdett a csajának
szájából igéző szavak de
a csípők még kivárnak
És amikor keze éri
ott hol olyan izgató
onnantól lett a lány
olyannyira megkapó

A ruhákat a szennyesbe tette és
a zuhany alá beállnak
Fehér lett a kicsorduló víz,
mikor a sejtek kivárnak
És amikor keze éri ott,
hol olyan cuppanó
Onnantól lett az egész
olyannyira undorító

vissza

kettesbe feledve

Autót rajzolt. Ladát.
Mert csak azt tudott,
Míg lány búsan,
Teába mosolygott.
Szól, "látom Te rajtam
Csak találomra nevetsz,
Mert nem értem a dolgot,
Amire rávezetsz.

Hát vízre szálltak gyorsan
Haragtenger felett,
De a gyors búcsúba mind-
Kettejük arca beremegett,
S a két kishajót két
Irányba fújta szét a szél,
A lány szigetet, a fiú meg
Csak új hajót remél.

Csendes most a tenger
Nincs rajt szabad hajó.
Egy sziget távolsága meg
Ki sem számítható.
S most visszaeveznének,
Hogy táncoljanak utót,
Amikor belép valaki a képbe
És kihúzza a dugót.

vissza

Lélekbulvár

A táncparkett macskáinak rémképe a letört körömről
A légy vergődve záródó marokkal álmodik
Az ég néha, hogy Föld lesz, a Föld néha, hogy ég
Az én agyamban is tolong ezernyi rémkép

Lélek gubbaszt a testemben, kérve
Hogy ne forgassak gyomrot a percektől máma
És ott marad, s lakmuszként ott ragaszt,
Hogy én legyek a csúcsa a fenntartásnak

Én fogok most meghatni. Nem adom senkinek a percet
Hajadból fonom meg nyakam köré a kötelet
S a rögzítőmre Te mondod fel végül az üzenetet
A hívott fél most nem ér rá. A hívott fél most beteg.

Világról képeket, ha sokkal jobban látok
Előkerülnek majd: a rég elhagyott lányok
Húzzatok, nyúzzatok, füsttől száraz nyálban nyúljon
El a perc. Úgyse mersz szólni majd a józanságtól

vissza

liftes

Ebben a liftben a népek csak felfelé mennek
Minden emeleten nyílik az ajtó
Benézek én is néha ilyenkor
Odabent kicsi kis alkóv

Rend van, hely kihasználva
Apuka éppen vadakat terel
Anyu meg épp a mezőn sétál
S virágokat szed onnan fel

Szem csillan s alkalmat kihasználva
Ismét páran mellénk állnak
Közös célunk egy magasabb szoba mértéktelen elhódítása

Esélyünk erre igencsak kevés
És az is szomorít olykor
Ha egy kedvesebb ember kiszáll közülünk
És mégse lesz több hely attól

Kinek a szebb, kiinek a tágasabb
Szoba tetszik meg végül
A tetőre jutás édes álma
Lassan mindenkiben elévül

Pedig ott fent dicsfény várja
A türelmesebbeket
Mi meg elvegyülünk a langyos vízben
Mert így kényelmesebb

vissza

mozdul

Úgy érzem lassan rá is kapnék
Hogy közeledek, s most rád kapok
A Földet forgatom feléd lassan,
Hogy elérhessed a városod
Látom, hogy nem megy és össze is csapnak
Fejem felett az ingerek
Hogyan is tudnám elképzelni,
Hogy megtehetném amit nem lehet

S ő közbeszól még most is nem-nem élvezi
Álmában már régen lejárta mi érdekli

Ritmusban szólok és disszonáns hangok
Nélkül értek szót veled
De hiába próbálom elmesélni,
Ha így pofázok nélküled
Árnyékba tartom a lámpát, hogy
Hátha feltűnik a szárnyad ott
A test tart össze én meg üvöltök,
Hogy miért nem én, ha már itt vagyok

S ő közbeszól még most is nem-nem élvezi
Álmában már régen lejátszott az all ready

vissza

pakk a Holdra

minden másodiknak szárnya van, minden harmadiknak csak szája van
minden negyediknek arca sincs
minden századik kis tudata kincs

kinek út nincs kinek hely
a nagy többségnek a hold kell
én is mennék most már oda fel
de nincs az űrben annyi hely

van-e még fönn hely?
kérem üzenjék meg nekem
ezt a pakkot küldöm benne van
a túlélőkészletem
csak levelükre várok
és én máris indulok
nem lesz csomag nálam
a világ már mindent ellopott

kinek a tej kinek az út
Regina is lassan révbe jut
felnézel a föld fölött
pár perc alatt megszökött

mielőtt én meg lemaradnék
az almából én is harapnék
a boszorka mérgezte
10.000.000 jelentkezőre

vissza

passió passzió

temár az italodba sírtad az arcodat
és magadra vetted a harcokat
de törölgesd csak le végre a könnyeidet,
mert ez a passió passzió nem áll jól neked

mindig megcsalattad saját magad
s az italodba sírtad az arcodat
de ha minden este arról szól, hogy szeretgessenek
akkor ez a passió passzió nem áll jól neked

kit siratsz, ha nem vesztettél senkit,
pedig neked is kínos már
mikor szólni sem tudsz akkor ha egy
spiritualiszta szeánszra invitál

vissza

Rita

Sok idő telt el, míg végre beláttam, hogy nem jön el újra a villanás
Nem mozdulsz már meg ott a képen állandó lett a vigyorgás

Most is mikor már rég nem vállalod
Be mellettem a jövő századot

Nap süt majd a napszemüvegbe és retinádba ég az a pillanat
Amikor feldobsz és alattam ott pörög még a Föld amire rég ráragadt

A húsunk a kézben a ruháink alatt
Elsuttogunk még egy-két fontosat

Beleléptél mögöttem még néhányszor a folyóba
Nem volt olyan homok a parton, amibe ne léptél volna álmomban

Beleléptél mellettem még néhányszor a falóba
Nem volt olyan gondolatod, ami kívülről ne is látszódna

A semmiből ez már régen sok, kinyitom a tenyerem, ha benne vagy
Úgyis elrepülsz még éjjel, s a cuccodért küldesz egy másikat

Jól lesz vele is úgy mint volt veled
Nyitott szemmel is könnyen képzellek

vissza

Romantikába zár az élet

Romantikába zár az élet
Teljesen átadom magam
Néha megvadulok s félek
Néha fáj, ha szól szavam

Romantikába zár az élet
Néha meghalok ha kell
Néha halk szerelmem szótvall
Néha ez sem érdekel

Romantikába zár az élet
Felkap mint egy léghajó
Könnyű kecses ballaszt tested
Ez az iga-öl megkapó

Romantikába zár az élet
Lassan telik minden perc
Amit nélküled remélek
Meg míg helyettem felelsz

Mégis fenn ... mintha lenn lennél
Mégis lent ... mintha nem lennél
És m'ért is ne ... mintha én lennék
És mégis bent ... mintha ott laknék
És mégis Te ... mintha nem lennék
És mégis ne ... inkább elmennék

Romantikába zár az élet
Visszatérek, hogyha kell
Néha tovább álmodni mer
Néha halva sem felel

Romantikába zár az élet
Görcsös ujjakba zárt arc
Közül néha én is félek
Vége lesz és mégis marsz

vissza

tévé

Mit nekem az ássudbiszoláki
Mit nekem az érzelem
Mit nekem arcodba zárt
Csipetnyi értelem

Hétköznap estéinken,
Ha együtt nézzük a tévét
Nem kell félni, hogy elbutít,
Mert kilopták a képét

Az egyetlen műsor a tévében
A főhős harcol a vérében
Közben mutatnak néhány cicit
Az élet az egyetlen túlélő itt

Mit nekem a házi mazo-mozi
Így is fejbe vág az élmény
Mikor egy kvízben az is kiderül
A hős nem csak szép mert észlény

Az idolt megtalálván
Személyiségem érzem
S úgy tűröm fel ingem
Mint egy katasztrófa filmben

Sorsok megragadnak,
S telefonom a kézben
Szenvedő vietkongokért
Sms-ben küldöm pénzem

Bár a könyvespolc mély árnyékot vet
Mégis megtalálom a kapcsolót
Az oázis kulcsát,
Az estéből kikapcsolót

vissza

szving

Alulmaradtam a matracnak és
Újdonság volt a só a szemnek
Néhány csapást mértem a vízre
És éreztem már dühödten figyelnek

Az űrhajómból ha a Holdra lépek
Vagy a tádzsmáhállnál rám mutat egy német
Jónás is bírta otthonom legyen e cet

Nagyot ugrottam és éppen elértem a
Csillagot mit lehoznék az égből
De kényelmesen helyeztem el testem
Jól beékeltem egy kráterbe belül

A csónakomból ha a horizontot látom
Vagy a berlini falban a ruszkikat állom
Gagarin is bírta otthonom legyen az űr

vissza

űrből loptam

Nyirkos padon ültem reggelig
Száraz pogácsákat faltam,
S olyan vesegörcsre ébredtem fel
Hogy mozdulni is alig tudtam

A gyógyszertárig eljutottam délre
De megvertek idegen állatok
Az ajtót gyorsan az orromra vágták
A kőszívű gyógyszertárasok

Az űrből loptam
A pénzen levest vettem
Az űrből loptam
De elkaptak engem

A börtön most is fogva tart
El nem enged
De megvan még a fénykép
Amikor az űrben ettem

Most elképzelem azt , hogy magam alatt vagyok
Hogy elképzelhessem, hogy magam alatt vagy,
Hogy maguk alá temessenek a gondolatok
És most magunkra hagyjanak

vissza